A magnókazetta egy mágneses jelrögzítésre szolgáló adathordozó. Elsősorban kommersz hangrögzítésre, főleg zenehallgatásra használták, leginkább az 1970-es és 1980-as években.
Compact Cassette, a legelterjedtebb hangkazetta-szabvány, melyet a Philips dolgozott ki 1963-ban, később adattárolásra is használták,
A Compact Cassette egy hangrögzítési technológiára vonatkozó szabvány, valamint egyben a legelterjedtebb kazettarendszer. 1964-ben kezdték el a sorozatgyártását Németországban.
Írásvédelem
Minden kazetta tartalmaz egy védelmi szerkezetet, hogy megakadályozza az újra-felvételt és a fontos anyagok véletlen törlését. A kazetta egyik, a szalaggal átellenes oldalán van két műanyag fül, lejátszási oldalanként egy-egy. (Ha a kazetta címkéje szembenéz velünk és a szalag alul fut, akkor annak az oldalnak az írásvédő füle a tető bal oldalnál van.) Ezt a műanyag fület ha kitörik, írásvédetté válik a szalag, ugyanis ezen fül hiányát a mechanikus érzékelő megérzi, ezzel megakadályozva a felvétel funkció használatát. Ha később mégis szeretnénk felvételt készíteni a kazettára, egy darab ragasztószalagot (celluxot) a kitört fül fölé tehetünk, ezzel megszüntetve az írásvédelmet.
Műszaki specifikáció
Szalagszélesség: 3,81 mm
Lejátszási/felvételi szalagsebesség: 4,76 cm/sec
Szalagtípusok
A kazetták szalagjai mágneses bevonattal készülnek, egy poliészter tipusú műanyag filmből. Az eredeti mágneses anyag gamma vasoxid volt (Fe2O3). Körülbelül 1970-ben a 3M Company kifejlesztett egy kobalttal kevert szalagot, ezek a dupla-bevonó technikával készült szalagok erősítették a kimeneti jelszintet. Ez a termék mint "High Energy" lett piacra dobva a Scotch márkanév alatt.
Alapanyaguk szerint néhány tipus
Forrás : wikipedia